Csend és zaj
Az utcalárma most ült el a sarkon,
elfáradt kicsit, halkan zsong, zenél.
Macskakövekről visszhangzik fel sajgón,
mielőtt a csendemmel összeér.
Hozzám űz a szél, jössz te cserfes asszony.
Meg se szólalok, a lelkemben vagy.
Zsörtölődsz velem, pedig nem haragszom.
Fülembe ácsolt kínpad minden hang.
Csend vagyok benned zúgó forgatagban,
így nyerhet értelmet együtt e kettő,
mint teremtés lázában a Teremtő,
mikor sebzetten még velem kínlódtál,
fájt nekem a szó is, amit kimondtál
és fájt neked is, amit elhallgattam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-20 17:20:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-21 20:48:58