Bánatkészlet




Születésed óta ismerlek, és most fájdalommal

tölt el, ahogy látom, hogy szenvedsz.

Feletted lebegek, ott, ahol ülsz az elhagyott lakásban,

és senki nem vigasztalhat meg téged.

Belelátok az emlékeidbe, érzem, amit érzel, látom, amit

látsz. Hallom, ahogy gyermekkorodban a felnőttek

suttogva beszélik, mik lesznek majd az idők jelei.

És, hogy a megbocsátott bűnnek is van következménye.

Mi nem a szerencsében bízunk. Hanem bízunk az örökkévalóban.

Emlékszel, amikor minden postaládába bedobtak egy szórólapot?

Ez akkoriban még nem volt szokás. Az állt rajta: Ki volt előbb?

Később minden darabját összeszedte az elhárítás.

Bujkálsz az életedben, mint egykor az őskeresztények a

katakombákban. Talán te is rájössz majd, hogy van megváltás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2010/12
Feltöltés ideje: 2011-02-09 13:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-09 13:35:39