Az apa kérése

Az ajtó előtt, a kövön, szétrakott lábbal ültél,
és a cipődben turkáltál. Majd kihúztad a fűzőt.
Azt kérted, diktáljak neked. Apa mondta, hogy
készíts listát a cipő nyelvére, de nem akartál.
Kék tintával írtál, bár jobban kedvelem a lilát,

mert az fáj. Aztán a másik felé nyújtózkodtál,
az egyik ujjad el is ért odáig: a mutatóujjad.
Ez az, ami irányt mutat, ez az, amellyel ki-
hazudhatod a nyelvet, miközben szavaktól
fuldokolsz, mondtad, nyugodtan és alázatosan.

Mint egy hajókötelet, úgy fogtad aztán a fűzőt,
matrózként fogdostad végig a rostáját, kerested
rajta a drámát, majd nevettél magadon és rajtam.
Azt mondtad meztelen, és hústalan a tested, egy
szikével nyitnád fel, hogy széttörd a bűnödet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bárka, 2010
Feltöltés ideje: 2011-02-08 10:00:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-08 10:00:21