a költő nyugtalansága

a kijáraton át jött be, és ahogy jött,
úgy ment, de senki nem volt sehol,
azt hitte, mindenhol lehetett volna,
mindenkivel, végül töredékben látja
az irányt jelző nyilat, homorít, mint a
poloska, amint befelé hajlanak a falak
(ez nem euklideszi geometria), a tér
pasztellszínűvé simul, már nincs itt,
de mintha mégis, down by the river,
bátran, nyersen, koporsólakó múzsa,
hályogos szemű, kopogtat belülről






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 23:04:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 23:04:53