Holt lelkek tánca
lágy lassú tánc monoton ritmusában
földet nem érve bénán mozdul a láb
mint megannyi drótokon rángatott báb
az örök sötét fénytelen honában
némán vonaglanak rég halott lelkek
mint indák kapaszkodnak még egymásba
gonoszul emléket szőve álmokba
hogy élők riadjanak ébredjenek
és a múló időknek örvényében
hangtalan szóló zene ritmusára
konokul sosem fáradó léptekben
mint viaszfigurák panoptikumban
élőket kérnek fel halálos táncra
az időket temető megnyugvásban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-10 23:33:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-10 23:33:33
