Visszhangok

Mint árnyak a a falon,
mint felsejlő fájdalom
a már elmúlt alkonyatban,
körmeim kaparnak rést
vérem vörös izzásában,
a mocskos vagonokat futtató
sínek is elkerülnek,
nincs jogom odagyűrni magam,
pária életem kell vonszolnom,
és seggem se üzenhet,
hogy súlyát megtudja nyakam,
köteleket is másoknak fonnak ma már,
a Pó helyett csak a "Tiszán"
barangolok szédült fejjel,
virágai helyett szúnyogokat bámulok,
s ha a vágyak röpítenek is még
világgá, kiürült lélekkel
dadogva motyogok,
de tudjátok hát ars-poétikám:
nem érdekel hallja-e valaki még szavam
és az se érdekel, hogy nem vagyok más,
csak egy fáradt öreg bohóc,
egy visszatükröződő szánalmas látomás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-10 12:49:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-10 13:45:42