Megidézett igézet
Amint beléptünk a főhajó kiöblösödő terébe, eltörpülvén, kissé közelebb húzódtunk egymáshoz. Szívemben ideges hangyák zsizsegtek, a szorongás diagnózisát idézték. A benépesült tér moraja, az emberi tekintetek lemeztelenítő természete, kirabolni készült édes és nehéz titkainkat. Némán haladtunk előre makacsul tűrvén a helyzet korbácsütéseit. A hosszúnak tűnő úton, a testtartás módosulásai meggyónták napjaink minden örömét, az összetartozás minden rezdülését. Lépteink adósága egyre fogyott. Gémberedetté vált minden fázisa az izmok és az inak engedelmes igyekezetének. Szabad akaratunkból érkeztünk ide. Végig gondolt bennünket az idő… Selymeink és bársonyaink nélkül, rongyaink fedték, az átizzó ölelések nyomait, a testtáji viharok kifulladt zihálását. Megálltunk. Rövidkére sikerült (nász) indulóféle (?) repedéseket idézett elő az együvé tartozás burkán. Száraz nyeldekléseinket visszautasította a remegő gyomor. Fentről az ÚR, női hangon felüvöltött! Személyvonatvonat indul a tizenhatodik vágányról Szolnokra! A vágány mellett, tessék vigyázni! Megránduló vagonok. Lépés a lépcső alsó fokára, majd tovább. Mire visszanéztem, alakodat feloldotta az amorf tömeg…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-16 10:56:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-16 10:56:46
