Inalnak az ünnepi órák

Kérdés nélkül is mondod. Itt már senki se hallja.
Megsüketült a világ, nincs mersze a krisztusi jóra.
Jégbe fagyott madarak nem szárnyalnak üres égen.
Zordon börtönök csámpás ajtajait csapkodja a
foglár, fojtja a félsz a rabot, még messze az áldott
égi szabadság. Jaj, de mi lesz odakint? Se család, sem
földi barát, feldúlva a hajlék. Bús öregek pár
karnyújtásnyi szobákban várnak, enyhet adó, langy
lágy meleget, vacsorát vagy jó szót, ámde hiába.
Az ifjak nem táncra várnak a közvetítőnél,
munkanélküli mind valahány. Hivatalnoki gőg űz
csúfot a korgó gyomrú nélkülözőkből. "Nép és
nemzet", dörren a Tisztelt Ház. Majd dörren az ég is?
Rosszul öltözött seregek szaporodnak az utcán.
Koldusbotra jutott ez az ország. Gyűlölet izzik,
hó hull, enyhet adó a sebekre. Inalnak az ünnepi
órák, nem telepednek a szívre, takarni a sajgást.
Zeng a harang, beborítja a fázós fészkek ölét, de a
bűnöket épp úgy elfedi, mint a szűzi szerelmet.
Bús Magyarország! Mindig a küzdés. Jó fiad immár
nem várhat segedelmet e tájon. Megfeszül inkább.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-12-06 13:27:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-06 13:27:48