Üres dióhéj

1.
Ahogy az egyszerű, jelentéktelen
dolgok hirtelen fontossá válnak.
Egy elsuhanó felhő banalitása,
egyre súlyosabb.
És a hétköznapok apró ünnepei:
egy csésze gőzölgő tea, hozzá lágy méz.
Vagy csak a gondolat, ahogy mindezt
elképzeled. A színét, aromáját, melegét.

2.
Mindig is szobrokat akartam készíteni.
Mozdulatlan, állandó figurákat, akik
nem cserélgetik arcukon a mosolyt, sírást,
megdöbbenést, haragot. Akik nincsenek
kiszolgáltatva az idő hullámainak, nem írják
át őket az évek szüntelen apályai, dagályai.
Akiknek az idegenségét elég csak egyszer
megtanulni. Nem kell naponta.

3.
Két test, ha összeölelkezik,
átveszi egymás finom lüktetését, amelyet
csak közvetlen közelről lehet érzékelni.
A hús, ahogy az életért küzd: levegőt vesz,
verejtékezik, anyagokat termel és pusztít el,
mindegy, milyen áldozatok árán.
Közben pedig nap süt rá, árnyék takarja,
véletlenszerű arányban.

4.
A házhoz kert is tartozott, de ezt csak
később vettük észre, amikor már minden
megtörtént, jóvátehetetlenül. A szavak
elvesztették jelentésüket: üres dióhéj
lett mind. Nevüktől megfosztva, meztelenül
bujkáltak előlünk a tárgyak, ahogy mi is
egymás elől. Hirtelen megöregedtünk.
Pedig csak a kert fáira kellett volna figyelnünk,
meghallani beszédes hallgatásukat.

5.
Egy különös arc évekig megmarad
a memóriában. Pedig nincs is rá szükséged.
Nem tudod beilleszteni a napi rutin-
tevékenységek sorába. De néha mégis eszedbe jut.
MIntha üzenetet kaptál volna valahonnan
egy számodra ismeretlen nyelven. Próbálod megfejteni.
Van egy-egy ritka pillanat, mikor úgy érzed,
kezdesz megérteni belőle néhány foszlányt.
Ilyenkor megijedsz. Gyorsan más után nézel:
lemész bevásárolni, vagy megjavítod a vízcsapot.

6.
A robogó vonat ablakából a táj
oly valószínűtlen. Ipari csarnokok,
elhagyott gépállomások nyomasztó
szürkesége. A lakóházak
egyetlen hosszú folttá állnak össze,
elmaszatolt kép, amelyen csak sejteni lehet
a körvonalakat. Nem látni a határt, ahol
elválnak egymástól a részletek.
Egy végtelen utazásban egyesülnek a világ dolgai,
cél nélkül, soha meg nem érkezve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2004/1