tengerem (javjav)

mert mindegyik külön jelentéktelen
csillantja fehér fodrát azúr hátán
partra szalad ott elsímul nesztelen
már fordul is vissza végtelen egyre
újra újra esztelen hozzám

remegő fénnyel porlasztja a nap-
fényt én békén hallgatom örök zaját:
téridő és halál monoton hullám-
verésben így telik időm egyik nap
a másik után hullám hullám

csupán sejtem most nem hasztalan
a tenger csendje ezer és ezer elnyelt
szava jelenti a teljes csendet is
ami emlékszik még ulysses vizet
érintő könnyed mosolyára

ezer és ezer egyforma cseppben
sorakoznak mögöttem napjaim
de a tengerparti csendben ünnep
hullámzik meztelen testemmel a
végtelen csend ünnepel velem

emlékszel? hányszor kérdezted hová
szaladnak jelentéktelen szavaid
végtelen monoton sorokban esztelen
mit visznek gyönge hátukon belőled
újra és újra már látom a választ

tengerem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-09 02:07:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-09 02:07:57