tengerem (jav.)

mert mindegyik külön jelentéktelen
csillantja fehér fodrát azúr hátán
partra szalad ott elsímul nesztelen
és már fordulna is vissza végtelen
sorban újra újra esztelen

remegő árnyékkal csillantja a nap-
fényt én békén hallgatom örök zaját
téridő surrogás monoton hullám-
verésben telik időm az egyik nap
a másik után hullám hullám

csupán sejtem nem hasztalan a tenger
csendje ezer nyelve ezer suttogó
szava jelenti már a teljes csendet
aki emlékszik még ulysses vizet
érintő könnyed mosolyára

ezerszer ezer egyforma cseppben
mögöttem sorakoznak napjaim
de a tengerparti csendben ünnep
hullámzik meztelen testemmel a
végtelen csend ünnepel velem

emlékszel? hányszor kérdezted hová
szaladnak jelentéktelen szavaid
végtelen monoton sorokban esztelen
mit visznek gyönge hátukon belőled
újra és újra már látom a választ

tengerem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-03 12:18:05
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-03 12:18:05