bölcsődal

még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.

a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-25 11:08:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-25 11:08:54