Benceversek – Forgószék

A kerek erdő közepén békésen
hevernek az állatok egymás mellett egy
dögkútban. Még akkor ásták ki, mikor
enyhébbek voltak a tünetek, bár
azt már akkor is tudták meg fognak
dögleni. Így mondták ’dögleni’ mivel
nem volt kedvük tovább eufemizálni.
Kicsit bánták utóbb, hogy a nyulat
agyonverték. Kiásathatták volna vele.
Ha már rájuk szabadította a dögvészt.
Efféle racionalistás lett rajtuk úrrá.
Ahogy közeledett a vég egyre többet
káromkodtak. Erős cigarettát szívtak
és vedelték az olcsó pálinkát, amit a
Medve főzött egészen addig, míg el-
kezdtek lepotyogni az ujjai. Ez volt
az a pont, mikor a fásult keserűséget
felváltotta a félelem. Elhagyták a kár-
omkodást, esténként, az ásás végén
gyertyás bibliakört tartottak, felolvastak
Benedek, Grimm és a többi szentek
beszédeiből. Egyre erősödtek a hitben,
annyira, hogy a nyestnek rendszeres
látomásai voltak. Ez még nagyobb
magasságokba lökte őket. Az imáknak
olyan szívóereje lett, hogy egy napon
teljes valójában leszállt közéjük az Isten.
Leborultak, lábait csókolgatták és meg-
gyógyultak. Kivétel nélkül mindenki.
A nyulat a legvégén támasztotta fel.
Az állattetemekkel teli dögkútról senki
nem beszélt többet. Egy szeles napon
lebetonozták és templomot építettek fölé.
A forgószéket azóta a fiam használja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-23 21:11:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-23 22:28:16