görög-kék



              görög-kék az ég.

              maszkokba merül
              az arc,
              hogy kibírja.

              mintha újra
              éledne a szoba,
              a ház,
              és a közöttünk lévő
              távolság.

              dühöm kirobban,
              poharam lecsattan,
              mint a hirtelen
              zápor.

              minden
              hozzád-vezető út
              lezárult,
              hogy lépni sem tudok már.

              falként zuhant elém hiányod.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-23 11:36:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-23 11:36:30