Néha elhiszem,
hogy egy ellobbant gyertyaláng
valahol égni kezd újra,
de van, hogy hitem
akár villanó pisztráng
átsuhan a semmin túlra,
ilyenkor minden oly sötét,
belső világom oszló tetem,
falánk keselyűként az idő tépi, marja
és közben köp rám egy nagyot
a jelen.
