Nehéz könnyűnek lenni

Anyag itt minden, kérem – kirakott kővel.
S a pokol? Ugyan már! Kibírom tüdővel,
hogy szívom fel magamba, fújom, mint a macska,
széthúz ez az egész, s isten tudja, mi az,
mi összetartja.

Talán az, hogy mégis összeérnek. Kezek.
S repülők kábelt fektetnek az égen. Veled
iddogálva. A felhőnek hiába akármennyi,
nehéz könnyűnek lenni.

Nyár van még, ahhoz méltóan kell tenni.

A sör habzik palástolva a korsó dermedt falát,
mint gyermekek a csörgőre, nevetjük a halált.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-21 16:04:32
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-24 16:30:38