Hús

Elég jó vagy már anyag.
Hátradőlhetsz
Nyitott ablaknál szellőztet
Üdvös vagy te
Sejtek szövevénye
Ballaszt hanyag
A káosz üdvös
Szövődménye

Túl értékeled megint magad.
Kitaláltak
Halott ügyeknek szenteled
Agyad sárga
Ügyes dalárda
Magvas gondolatok
Karcolodnak
Koponyád falára.

Remek indok a fekete
Zászló.
Hatásos lelépő okán
Titkos tárgyak
Meleg odvára
Emlékszagú lehellet
Frissen tart
De magába.

Bezártság érzet a szabadban
Ügyes mellékhatás
Kissé torz nemdebár’?
Hol a határ
Ha már se látó
Se horizont
Minden tartalmaz mindent
Ne is mond

Úgyis csak valami cipelhet
Nem bírom magam
Elviselni sem magam vállán
Ügetni nem tudok
Kiterjed
Körét az égen
Húrelmélet?
Azt is megunom.

Csak hogy mindig barátságosabb
Az ég mint
A föld bármikor bármennyit nézem
Túl nagy a gravitáció
Egy vágás
És elvérzem.

Savanyú hogy a föld
ezen kincse
Nem ér egy peták
Ott se itt se
Hol vannak a kamerák
Rövid emlékem magamról
Épp meggyúló filmszalag
Gúnyos mélységeibe
Mosolyog és így farag
Véges márványtömbjéből
végtelent a véglet
szatír bűnösből
kitűnő vítézt egy
ádáz csata
elfelejteti vele
végzett vele az élet
pedig az élet volt a végzete.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.