Dombokra simulva (Haibun)



Dombok smaragdzöldjét szántóföldek hasítják fel,
a váratlanul kihajtó növénysor, kipattanó virágzás
egy ecset lendületével festi át a sávokat,
mint textilmintát a tervező.

      Csíkokra bontja
magát a föld, a dombnak
     szántóföld feszül

Bársonyos ívek ölelésében kis tanya, messziről
csak a kémény és a kanyargó szürke vonaglás látszik,
ahogy kígyózik az ég felé, mint a közeli szent liget
hajdani áldozati füstje.
Asszony a föld karjaiban, visszavonhatatlan szimbiózis.

     Halmok ringanak
dombokra simul a csend
     asszonytanya hív

A kiskonyhában pléhvödör vizében megereszkedett
nádstukatúr imbolyog, arcunkba lóg a megtelt légypapír,
az özvegy friss tehéntejjel kínál, mosolyában
feloldódik az istállószag.

     rovarhinta leng
pilleszárny lenyomata
       halálkiáltás

Házilag felduzzasztott patak zsilippel. Gyepszőnyegből
kihasított kerek tavacska, imbolygó felszínén ringatja az eget.
Fűszálak zöldjében vérző klorofill, középen kecses faházat
nyalábolnak a hullámok, mint táncosnőt a libegés,
ingerkednek vele, rizsszemcsék villódznak a kék tükörben.

Mint szoknya fodrán
úgy csillan vízen a fény
   tört üvegszilánk

Az asszony tehenet fej a dombtetőn.Ridegtartás.
Spriccel a tej a sajtárba, cipeli a meredek lejtőn, kilöttyen.
Folyik a fehér lé lefelé, lassan gördül a zsíros folyam
az ösvény letaposott füvén, csillogó tejút.

  Eltévedt a völgy
hozzásimul az éghez
lenéz – visszahull

A völgyszorosból hangokat hoz a szél, erőteljes férfikórus,
felelgetős, mint az afrikai törzsi dalok, közelebb érve birkanyáj.
Lépteinkre megriadnak, felfelé kaptatnak a hegynek,
testük összeforr, mint gyapjúszőnyeg hullámzik a gyepen.
A dombtetőn még elfújnak egy kardalt, aztán elindulnak,
nyomulnak egymás hegyén-hátán egyre följebb,
feltorlódnak az égig, a kékség beszippantja a gyapjak tömegét,
szétterülnek az égi pázsiton, belefészkelődnek az azúrba.

   Bárányfelhőkre
feszített türkiz lepel
  gyapjú-hó szitál

Míg zeng az égi kórus, távolodunk, a kolomp gyengülő  szavát
elnyeli az útkanyar. Talpunkon litván föld. Nem lemosható.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napút, 2010 márc.