pléhedény

nekünk
szép életünk
lehetne a gyártelepen
mindennek megvan
a maga bája, mondják
ha postafordultával
visszadob a méh:
„talán sosem volt
gyerekszobája még?”
a futár megkegyelmez
átad térítésmentesen
(csak addig figyel
ha hosszútávra tervez)


én egyedül
rólad lefejteném
a kartonpapírokat
nekem nem jutott,
csak néhány kreppdarab
a szignód esetleg
sérülten itt ragadt


te messze
- távcsővel alig
nagyítóval végképp -
mégis:
a magányban könnyebb
a magányban összeér
(pontosan lemérték!)
amíg szürkületkor
egy-két ösztönöm
ujjbegyed felé
nyúl tanácstalan

pedig itt mindennek
rabruhája van.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.