Keresés
Megtalálom, megtalál.
Hiszen mindig itt volt
véres tavaszra szögelve,
örökké feloldott elmúlásra,
időtlen feltámadásra
átütni akadálytalan ékeivel.
Az egész világ,
a fátyol mögötti láthatatlan
nincs sehol,
nem rejtőzik, nem vonz, nem fáj -
semmi különös, ez itt az egész,
a felszín fodrai.
Tükrök közt az a mélység, magasság,
a szent, a szent, a szent,
mintha értelme volna a túloldali,
értelme volna a kín,
értelme volna a kínnak
a felnyílt teremtés.
Aki rád lel megtaláltan,
aki megöl jelenvalóan,
örökkön elfedett - örökké nyitott,
a fokozhatatlan azonosság -
nem te.
2010. febr.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
