így

vitathatatlanul beállt az este
minden elcsendesült
amikor a lepedőt
ránctalanná simítottad
oly könnyedén tettél-vettél
(soha nem láttalak fáradtnak)
éjjeli lámpát kapcsolsz
végleg kilakoltattad a nappalt
és színültig öntötted a szobát
valami megmagyarázhatatlan
homályos nyugalommal
gondosan párnámra fektetted álmaimat
puha járásod és a falióra hangja
egymás nyomában lépdelt
s arra ébredtem
valamikor az éjszaka derekán
hogy végérvényesen átölelsz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.