mama

I.
a tükör előtt állok
mellettem görnyed
tűvel a kezében.
egy ideje én vagyok a magasabb.

már nehezen veszi a levegőt.

még nem hiszem el
mi vár rá
mi vár rám.

fehér ruhában a tükör előtt állok
mosolyogni próbálok
inkább sírnom kéne.

a megszépült arcát nézem

most már örökké
a megszépült arcát nézem.

II.
a leengedett redőnyök mögött
még tombol a nyár.
a szobában félhomály
és hűvös.

a kacsákat már a múlt héten
levágtuk,
de ma úgy hallom,
mintha kiabálnának.

napok óta próbálkozik
végleg eloldani magát innét.
most nem sírok, ma nem.
csak a kezét meg a homlokát
simogatom.

vizes ruhával megtörlöm az arcát.
a zihálás csillapodik, rám néz.
„jaj, de jó…”
aztán ismét alámerül
a szenvedés éjsötét vizébe.

III.
sokára értem meg
és talán soha nem eléggé
mit is akart
miért is akarta így.

kislánnyá fiatalította a halál
mintha az ősz hajszálai is
eltűntek volna.

amikor utoljára szárítottam a haját
azt mondta, mindig
ősz hajkoronát szeretett volna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.