kezeddel fogd

a körvonalaidat nézem az ablakból,
miközben elcsendesednek a tercek.
néhány centit nőttél, mióta
legutóbb mérlegeltelek magamban
de talán lehet még fokozni
és elfér a szám sarkában két -b -
ha a leg- túl nehéznek tűnik is.
várhatnál pár másod-, inkább percet,
mert a falat kenyér ideje a mienk.
vagyis az enyém, mert az éhségedet
egyedül szoktad csillapítani,
"gondoskodjon másvalaki rólam".
pedig valóban úgy kell,
mint a bizonyos falat kenyér,
akkor is, ha idebenn reked végül
a szándék, hiába fontos -
és továbbindulsz a tér felé
a sarokról, ahonnan figyeltelek.
csak a pohár víz marad vigasznak -
ugyan a börtönkoszt többet nyom.
persze ez egy szabad rekesz,
a körvonaladhoz pedig test is járul:
az utcára megpihenni ment -

úgy szerettem volna a magasból
egy morzsányit ledobni rád
őszinte vallomásul.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.