Virágok, csokrok, koszorúk
Fagycsipkékkel dicsekvő melankólia:
ő lehetett Izabell, vagy Antónia...
És Ibolya: olvadó nyarak szűz csordulása,
porzó tarló vágya tavaszra, nemsokára.
Csilla: szomorkás fény csöppenő méze,
férfiajkakba maró félszavak ígérő merésze.
Röppen Zsuzska, táncol, majd pihegve lezuhan,
kéjelegve téged is kiszaggat magából, Uram.
Litti súlyos akarattal szédül titkos éjbe:
szépülhet-e liliom még kibomló, elzárt sebére?
Édes-sós hajlatok párolgása tömény
csöndként zúg Mese szénszemének ködén...
És Zsanna: steril mozdulattal befogadó közeg,
rutintól ragacsos szájak, sivár ölek.
Tört hit, remény két gödröt is áshat:
egyet rejtő magnak, egyet rothadásnak,
mert csokrok, koszorúk: virág sírja, háreme.
Lehet még életnek-halálnak illőbb, más neve?
2009.12.01.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
