Mikulás

Azt sem tudtam, mi az: - „névnap",
- de már vártam jöttödet!
Evidensnek tudtalak, mint
Katicán a pöttyöket,

mint a törpét az erdőben,
álomtündért, vagy manót,
- a gyerekész egybemossa
a kívántat, s valót...

Felnőttem. Már azt sem tudom,
hány pötty van a Katicán.
Álomtündért? - nem, felejtést
várok az éjjeltől csupán.

Erdő? Sok fa. Alapanyag.
Törpe - csak a fizetés...
Istenem... De gazdagabb volt
- ha kisebb is - a gyermekész...

Miklós lett a Mikulás, de
mégis, mégis, - vártalak!
Ha másképp is, felnőttkorra
tán ez az egy megmaradt!

Rengeteget adtál, de most
tőlem fogadd, én adok!
- Na nem sokat... Kívánságot!
Nagyon boldog névnapot!

2000. dec. 5.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.