Anyáknak ez a dolga
Ablakom alatt szálanként hordta össze
a fészket. Láttam, hogy figyelte közbe,
fűben, csalitban, elszáradt gallyrakáson
nem várja-e veszély. A kis tisztáson
kortyolt vizet egy lépésnyomnyi gödörbe’
félrebillent fejjel pislogott körbe,
s kerülő úton, mintha más dolga volna
repült vissza a kiszemelt bokorra.
Szabályos körökben ott vékony ágacska,
hangaszál, tollpihe összeragasztva,
madárkák bölcsőjét falazta, mértanát
mozdulatsorokban örökíti át
a gének ritmusa. Nem látta, hogy lesem
míg pihéivel bélelte ügyesen
a fészket, s aztán egy belső vezényszóra
rákuporgott. Anyáknak ez a dolga…
2009 november
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
