mintha
vártam, hogy felszállj a buszra
majd ott az utcán a jéghideg
januári nap alatt sütött ki
és bújt el újra meg a bennem
derengő rengeteg munka
hogy elfeledjük semminek
higgyük aztán összeölelkezve
újra felderítsük rejtett kis
zugaimat benépesítsük
– mintha hó zöld ragyog
és mögötte a sejtelem
hogy itt az időben jó helyen –
s aztán napra nap évre év
fogtam a gyermekeim kezét
te még mindig ott álltál
fémes hangon hozzám szóltál
rideg voltál én csak reszkettem
de tudtam hogyha rendetlenlenség
támad te mindent helyreteszel bennem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Új forrás, 2009/7
