szép szavad indulatát
emlékek hangulatát
polaroid boldogságát
elhalkuló suttogását
őrzöm
jóllakott pillanat volt csupán
míg nyelveden omlott szét a szám
kezed közé szorítottad arcomat
fogak rácsain vergődő pillanat
fényben megforgatva
látom
ahogy egyre sápasztja
az idő.
Nem kell.
Széttépem. Ledarálom.
Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom.
