Nyereg nélkül

Néha álmomban, őszi éjszakán
Csatlakozik hozzám a szívem.
Nagy lófejét a vállamhoz nyomja,
És így megyünk együtt, szelíden.

Bús lószemében látom önmagam,
A régvolt gyermeket, ki sírva
Elsárgult nyarak rétjein rohan,
Fogát és ökleit szorítja.

Sarkantyúm és ostorom nyomában
Felgyűltek bűneim, az évek.
Két patás állat kíséri egymást,
Bőrük összeér, nem beszélnek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.