Igen

„ - Nem kell gally a lombos fára.
- De igen. Mindig így rajzoltam.
Levélkéket.”

I.

Másképp rajzolok. Vékony
kontúrral, felnőttesen.
A levegőt is máshogy veszem.
A vállam nem emelkedik.

Papírlapok között el-
bújik a kezem. Érez.
Tenyeremből jönnek a szavak.
Hallod, ahogy lépked? Nem akar
megijeszteni. Szeret.

Nincs olló a fiókban. Sem
papírvágó kés. Éles.
Szeretnék adni valamit, de
kinevetnek minket a hangok.

(Megtépték a szöveget. Haldoklik.
Engem néznek, ha sajnálom.
Nem fogyott el még semmi, csak
kósza hírek vették el a nevét.)


II.

Nem ijeszteni jöttem.
Virággal jöttem.
Hoztam fényt is;
levelet a fáról.

Papírba csomagoltam.
Zörgős papírba a rezdülést.
Talán így
kimondhatom.


III.

Sokáig készültem
sok levegővel
sok színes virággal
albumba tenném
a kezed.

IV.

Ha ringatom magam
a székkel, majdnem
olyan, mintha ujjad
pörgetne az égen.
Fogaid a kis házak,
hova bekopogtatok.


V.

Élettelenné tennék az avart,
lüktetését fedéllel lezárnák.
Tűpáncélba bújtassam a fákat?
Hullanának a meg nem értett szavak.


VI.

Mindig csak a sorok
jönnek és kérdeznek
kopogás nélkül
bejönnek, leülnek
néznek mérgesen
mosolyognak, ha nevetek.
Én nem mondhatok?
Én nem mehetek?
Mozognak a kerékben
és integetnek be.

Mindig csak ugyanaz
az arc. Nem tudom
az enyém vagy a tiéd.
összetévesztem magam
veled


VII.

Nincs hova
menni ha
nincs vége.

Valami mindig
motoszkál a padló
alatt, a föld
felett.

Eltűnni nem.
Felszívódni más
anyagban: szövetben,
folyékony lelkiségben?
Méghogy én nem töröm
az ablaküveget!
Repedéseken keresztül
látom már a végét.
Akkor van hova
menni. Irány,
az van.


VIII.

Keresni újra és újra
a táskában
a szekrényben
a zsákban
az erszényben
a hasüregben
a mellüregben
a koponyában
a szürkeállományban
a szememben
a szemedben
a szemekben
a szavakban
a sorokban
a sorok között
a falak között
a falban, ami
elválaszt egyet és
kettőt és össze-
köt kettőt és

Nem ismerek semmit
úgy, mint azt,
amit nem lehet.


IX.

Miket hazudhattak,
hogy erre járok,
hogy nem jut eszembe
a legősibb szó?

Kopogtak már?

Az ajtó is üres.
Nem jött. Nem vártunk jól.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.