Dixit (hard rock-barokk, by Händel & ...)

Így szól az Ég az én egemhez:
Emelkedj gyökerek zsámolyává,
Alap, fordulj át, pokloké az égben!

Ez a fa az égig ér?
Akkor a poklokig is száll le veled,
három nap alatt emelted bár, romokból.

Széttörsz és kiszakadsz védhetetlen,
megesküdött és nem bánja meg,
Melkisédek rendje szerint.

Ez a fa bizony kidőlt útközben.
Sőt. A patakból iszik, látod,
az égbe gyökerezik.

Királyokat zúztál te össze,
mindenfelé holttestek hevertek,
pap voltál te örökké, in saecula saeculorum.

Egy gömb sugarát növelve
egyre kevésbé domború a felszíne;
végtelen sugarú gömb felszíne sík.

A patakból iszik útközben
– O Haupt voll Blut und Wunden –
azért emeli föl magát. Hallod.
(Mí – lá – szó – fá – mí – ré-é – mi...)

Majd homorúra vált. Egyre szomorúbbra.
Ilyesformán a történet a végtelen túlsó felén is
egy pontba fut össze – ama fényes hajnalcsillag

(mindent, mit az ég hívása emel
– mint hajnal méhéből jött harmat –
a poklok alapjai hordoznak),

ami gyökér és új hajtás –,
ahogy az innenső oldalon is
– kezdetben – egy pontból fakad.

Így szól hát:
A kereszt fáját magad hordozd,
ó, Ég báránya, bűntelen...

A kérdés a viszony a két pont között.

...már óceán tüze, moraja, forrás és vég...
...Tod, Teufel, Sünd und Hölle...
...sind ganz und gar geschwächt...

2009. aug.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.