Franciaágy...
lelépsz
a lépcsőfokok egymás után kapaszkodnak
a lábnyomokból kiolvashatnék bármit
de ahhoz sincs kedvem hogy megvárjam a liftet
mindig ugyanoda visz
gyakorlott mozdulattal húzom el
az ajtót
filmet vágok
ez dramaturgiailag hibás mondanád
mint mindenre
ami nem rólad szól
csörgetem a kulcsot
lánc
a végéről elszabadult az állat
nélküled emelem le a gázról a teát
poharadat is én használom
lassan az enyém lesz
a franciaágy
nem csak álmaimban zsugorodik heverővé
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
