„APU HAJJJ MEG!”
Apám, huszonöt év telt azóta, mióta aggodalmad
nem engedett az útra; hogy most már elég a játékból,
mert vacsorázik minden jól nevelt gyerek
vagy lefürödve nézik a tévét az ágyból.
Nem értetted, hogy egész nap én játszottam az ebihalakkal a patakban
és, ha most behívsz enni, a Palkó ott fog teremni,
amit én reggeltől óvtam, ő tönkre fogja tenni.
… így osontam pizsamástól a teraszra, melynek korlátján
ma is ott díszeleg a fémbe vésett gyermekkori harag:
„APU HAJJJ MEG!”
Aztán évekig oda teregettem a babám ruháját,
hogy meg ne lásd, mit írtam,
de te már láttad… tudom…
hiszen a korlát vagy tízszer volt lefestve,
de soha nem érte festék azt a sort.
Így aztán tegnap újra vésni kezdtem,
harmincegy éves nagy gyerek,
„APU BOCSÁNAT! MINDIG SZERETTELEK!”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
