Végzet

mint sínpár: kerékbetört, azok a magányok, az a szempár
mint tenger: determinálva, amerre ellát
mint gátak áradatává olvadt akarat: tagolatlanuló
sodrás mélye-távola örvényli szét
az hasít vág különít el
a kést az ölt
tudatot tárgya: önmaga - az idegen a más az Isten
mélyen-távolon át: mélytől-távoltól tartva-tiporva össze

már csöppül hányódik horizonttalan megragadottság iszonyatában
már mély szárnyak fojtó árnya nyílik tör ki csap fel
már csak az ölelés fent lent metsz ragad visz zúdul
az áradat magasába - látni még - egy pillanat élessége -

de széthull vízpermet vasabroncs zuhog még törve szavakba
hull cseppé - permet - pára - semmi - ég -

Már fémbe dermedt tűz. Ormok szárazsága. Zokogás.
Omlik alá. Reng a sík szabott tengelyében,
dobog, zakatol, robog, döng, tör.
Úgy lesz.

2009. máj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.