Apámnak(Sirató)



múltadnak rongyai  
a délutáni a szélben,
szikkadtan lengenek  
hullámos sós kötélen,

mert feltépted – hasztalan -  
vékony csíkokra mindet,
épen nem hagyva semmit,  
talán egy ócska inget,

hiába kértelek,  
Istenre, füvekre, fákra,
ott álltál csupaszon,  
kopasz fa ága

két szemhéjam kelyhében  
megmosom a lábad,
úgy vágyom most is,
most is, – utánad!  

(mégis)

”jó bolond voltam” – mondtad,
tegnap; mellém guggoltál,
azt hittem; elvisz a szél is,

sohasem fogtunk kezet,
elengedni sem tudlak,
egyes-egyedül mégis





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.