Bella

Megkéseltek esküszöm az este,
valami ócska lotyó végett.
Bellának hívták gyöngy volt a teste,
szemében mind a hat világ égett.

Hófogán villogó Déli-sark,
sziszegő nyelve omló jéghegyek.
Sóhaja zúzmara, lángoló part,
édes nyála olvadó gleccserek.

Ében hajában Afrika mélye,
és szavannák szajha népe dobolt.
Ajkán elejtett nagyvadak vére,
s kéj mikor fényével gyilkol a hold.

Ívelt combja Európa átka,
a pápa áldotta hosszú menet.
Bella te drága Krisztus arája,
haldoklók vágya, az utolsó kenet.

Smaragd csókja Ázsia völgye,
mámoros szél lehet csak ily mohó.
Elandalít akár rizsföldek zöldje,
s ringat mint dzsunkát a Sárga folyó.

Megkéseltek esküszöm az este,
valami ócska lotyó végett.
Gyönyörű négy földrész volt a teste,
szemében a megmaradt két világ égett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.