Ihlet
Én is félek, mint mások:
rám törnek izzó ájulások
és zúgó remegések, mintha
a világ szédülne karjaimba.
Ez az ihlet. Kiszaggat
belőlem mindent, mit magamnak
vallottam és hittem addig,
s bőrömbe valaki más tolakszik,
aki én vagyok, csak tisztább,
fényesebb, mint színes tinták,
mint a fényképek őrző fénye:
a vers vagyok, a vers élőlénye.
S mikor kiforgatott, megosztott
a világgal, mint olcsó kosztot,
végig kell néznem, mint csócsál
éhes szemek garmada az ólnál.
Bp,
23:24 2009.01.02.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
