: és.
: és.
Csak arra készültem, hogy most itten legyek,
mit bántam én felettem a kapkodó eget;
imáim angyalával tisztaság susogott,
hogy apám merre ment el, azt máig nem tudom.
És itt vagyok már – végleg -, legábbis azt hiszem,
és végigélem mindazt, mit más megénekelt;
megtámasztom magam a múlt idő felől,
a bűnökből felöltöm az éppen rám esőt.
És így akár az PETRUS: szikla, mit néz idő,
egeket, földet látok, mit összemos jövő;
kéklő virág fölött napok rovarhadát,
és rekedten elkiáltom az embernek szavát:
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
