EGY IDEJE

EGY IDEJE

Jó kinyitni szemem
és jó becsukódni –
megkeresni határokat,
hol gömb síkká válik,
s hajlanak a síkok.

Jó meglelni a színek
mélyben szunnyadó kohóit –
s egy könnyű fényt,
mi elszivárog,
szemem csészéjébe gyűjteni.

Egy ideje megtalálnak
a dolgok, talán örvendeznek,
rám mutat némelyik, szól:
- Nézd, ide vettetett –
s már nem érzem gúnynak,
ha bárki is magából
kiindulva megnevez.

„Vagyok, aki vagyok”
magamból, általatok –
s a tiszta szemben
meglátom az egyetlen
örök gyermeket,
és a párosodó állatot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.