bulvár

valami erőt vett rajtam
gyűlöltem ahogy ott áll
nekem háttal és mosogat
azt hiszi már minden rendben van
kiüvöltözte magát és én is
azt hiszi a vihar elült és mosogathat
rosszul képzeli. majd oda megyek mögé
lendületből megforgatom a másik kezemből
érkező pofon a falhoz röpíti. ököllel verni
kezdem az arcát hogy rám figyeljen
hagyja abba a sírást
így belekezdeni sem érdemes
lihegek a testi erőfeszítéstől
hasára ülők és csépelem
kitöröm a fogait a fémrúddal
gyerek viperájával
a konyhapadlón hevert
nyál vérrel keveredve folyik
ki nyitott ajkán csurog le
vérmocskos nyakára
dulakodástól elszakadt ruhájából
kibuggyan bal melle
gombolni kezdem nadrágomat
mintha felismerés villanna szemében
letörli kézfejével a szennyes habot szájáról
szopni kezd
szeretem ahogy csinálja
mindig is szerettem
pedig ez lehet nála automatizmus
zsigerből fakad
nekem hogy a legjobb
mintha egymásnak teremtettünk
volna kezdetektől
felszakadt szájból rózsaszínűvé
sebesedett sperma távozik
ahogy letisztult a gőz tudatomról
egyre világosabban tér vissza ismét
mit tett és mit érdemel emiatt
szó nélkül öltözködök
ő megint sírni kezd


http://href.hu/x/77o3







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.