Magányos Karácsony

                                                                    M
                                                                     i
                                                                    d
                                                                    ő
                                                                    n
                                                               az óra
                                                            üt, leszáll
                                                         a nagy fehér
                                                          Karácsony,
                                               s mint színezüst medál,
                                                      az út menti fákon
                                            a jégcsapok úgy ragyognak.
                                                                 Benn
                                                  csönd van, félhomály.
                                           Nem kopogtat rád az Ünnep -
                                tán öltözik, tán csengettyűre vár, meglehet,
                             hogy szünnapot tart, vagy mint költöző madár,
                                                    jobb tájakra röppen.
                                     S az öncsalás miatt, míg állsz a fánál,
                                             valódi könnyet ejtesz, mintha
                                                                    R
                                                                    á-
                                                              találnál . . .
            





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bárka, 2007. 11.