Váratlanul

A szemed kékjén kimért arcod
Kontúrjai  
Elsimulnak, ha boldog vagy,
Előtűnnek, mikor bántalak,

Szeretem ezt az arcot


Kinőttek belőle észrevétlen
Hajtásai
Magam fedezem fel
Bennük
Nem lehet hálát adni
Elégszer

Szeretném, ha látnád,
Nekem is vannak ráncaim.

Kinőttek, mint a szárnyak,
De nem repíteni,
Csak…
Úgy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.