Szelíd-vakon

Mögötted ég egy azbesztszárnyu angyal,
égnek a fák, lobog bennük az ősz,
szilaj-vakon egy érzés megelőz,
az éj szíve tele most holt varanggyal,

levélsikollyal és szirénahanggal,
ilyenkor persze mindíg hazanősz,
meztélláb jársz a Dunán, hol a lösz-
part belecsúszik, s a templom haranggal.

Lopóznál a gyerekkor édenébe,
már feltörhetetlen ördöglakat,
kerub áll őrt a kert széléhez érve,

almacsutkát hajítsz a néma égre,
Tejútba csobban, végleg ott marad,
szabad voltál, lehetnél még szabad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.