Kevés volt az idõ

                                              (Megkésett vallomás Apámnak)


Kevés volt az idő
Amit a sors adott
Hogy megfejtsem Apám
Minden gondolatod
Hogy rejtett vágyait
Hallgatag lelkednek
Úgy érezzem én át
Ahogy te érezted

Kevés volt az idő
Sok a teher rajtad
Szádtól a falatot
Mindig nekünk adtad
Gürcöltél, rohantál
Éjt napallá téve
Az üszkös hajnalok
Hoztak haza téged

Kevés volt az idő
Mikor közénk ültél
Fáradtan, gond nélkül
Magadról meséltél
Kitárt szép szívedből
Mosolyod ömlött ránk
Mint parti sziklákra
A kéklő óceán

Kevés volt az idő
Oly mindenre kevés
Sok zokszóra jutott
Csak kevés nevetés
A csendes estéken
Hol hiába vártunk
Nélküled zárult le
Hunyorgó világunk

Kevés volt az idő
Az ünnepre nálunk
Emlékszem rá ma is
Mindíg arra vártunk
Mikor a harangszó
Az asztalhoz hívott
Anyánk drága főztje
Imára tanított

Kevés volt az idő
Hogy megismerjelek
Tudjam, mi vezetett
Ösztön, égi jelek  
Ajkadon a mosolyt
A bút szóra bírjam
E gyötrelmes szép kort
Ma is visszasírjam

Kevés volt az idő
A sors elszakított
Mint kévét a tarlón
A nyári viharok
S elrepített tőled
Korán gyerekfejjel
Hadakozni törpén
Rontó szellemekkel

Kevés volt az idő
Visszatérni hozzád
A szétszórt fényeket
A felhők hordozzák
Hogy visszahulljonak
Az éltető napba
Visszahullnék én is  
Ölelő karodba

Kevés már az idő
Most érzem igazán
Vállamon azt a súlyt
Mit hordott jó apám
S áldom nevét ma is
Mert egyszerű titok
Kit megőriz a szív
Örökké élni fog


1993









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.