A tüdőnkben van úgy egy liter levegő,
amit bármennyire erőlködjünk is, soha
nem tudunk kifújni, de ha meghalunk,
önként és önkéntelenül a világra
szisszen, mintha belesúgna valamit
egy halhatatlan fülbe. Ha születésünk
óta ugyanaz a liter poshadna belénk,
és nem cserélődne percről percre,
mint ahogy cserélődik, ez volna
suttognám a lélek.
