Lenn a mélyben

Csak iszap vagyok
itt lenn a mélyben,
víz a csendem
mely tündöklőn ragyog,
hófehér hattyúk úsznak
fölöttem, mint kitárt szárnyú
kecses angyalok.
S néha viharos éjszakán
mikor hullám rázza testem,
feketére festi vérem
széttépett csendem,
vágyom rád, oly nagyon…
… s önmagamba hullatom
könnyem.
A rideg hajnal, csillagok
fényét simuló hullámokba
nyomja, akár parázs,
úgy ég lelkembe
az égi fa lehulló lombja,
s kinyílik lelkem kagylója,
benne rejtőzik a szerelem,
az apró gyöngy, a régmúlt
elszakadt naplója.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.