Hol egyszer még

Elindultam magam keresve
apám-anyám rég engedett.
Már kisfiúként vágytam az útra
hívtak folyók, nagy tengerek.
Vándoroltam, s nem vettem észre
a sok csodát magam mögött.
Húsom igézte az élet méze,
s táncra hívtam az ördögöt.
Már hitte volna, mit annyiszor,
hogy végre végre megkapott,
ám maradt tán hely
apám keresztjén, hol egyszer még
Zokoghatok.

És
sírtam csendben, templomok mélyén,
mit Isten egykor megáldatott
S hívtak imára álmok hiába
megkopott, hazug padok
mentem tovább, megkezdett úton
a sok barát mind elfogyott,
ám maradt tán hely
apám keresztjén, hol egyszer még
zokoghatok.

És
kerestem embert égen, s a földön
lelkek mélyén szemek mögött,
néha találtam fényt a szélben
szívek helyén földrögöt
Gyerünk tovább még semmi veszve
ha az ember mind megfogyott
ám maradt tán hely
apám keresztjén,hol egyszer még
zokoghatok.

És
végre végre, utam végén
merre még senki nem járhatott.
Találtam Embert korhadt kereszten
hol térdre rogyva
Zokoghatok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.