Akácvirág



Akácvirág fürtjét rázza a szél
rám hull kelyhe pora méz illata,
kacsint a Nap pillantása kacér,
arcomra omlik vörös fényhaja.

Bódít a mámor, az alkony ölel
elcsendesül szívem  dobbanása,
jaj,de rég voltam hozzád ily közel
boldog szótlan csend, édes magánya.

A virágillat vagy a szép Tavasz
mi okozta lelkem megnyugvását,
de mint éretlen pajkos kis kamasz
észre sem veszem időm múlását.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.