Az udvar szürke hegyei málladozó tűzfalú téglaházak.
Az autók szélvédőjéről eső mossa a port és a madárürüléket.
A konténer ablakából viaszszagú fekete füst száll fel.
Az ég eszembe juttatja nagypapám postagalambjait.
Egyik pillanatról a másikra tűntek el, hogy átadják helyüket
a nyulaknak.
