Hogyan és mikor született meg az ötlet, hogy Lackfi Jánossal létrehozzátok a Dokkot?
1999-ben ötlöttem ki. 2000-ben már Budapesten laktunk, és jó barátságba kerültem Jánossal, vele kezdtünk a dologról beszélgetni. Ő otthonosan mozgott irodalmi körökben, nekem pedig megvolt a szükséges számítástechnikai tudásom. Eleinte Mészáros sándor is a csapat tagja volt, de őt az élet dolgai elszólították ettől a munkától. Az igényem az volt, hogy olyan nem profitorientált oldalt hozzunk létre, ahol azoknak a szerzőknek és leendő szerkesztőknek adunk pártatlan szakmai segítséget, akik pl. földrajzi vagy alkati okokból (szégyenlősek) ritkán kerülnek közel zárt irodalmi körökhöz.
Visszatekintve, mi vált valóra a tervekből, mi maradt megvalósulatlan?
Minden megvalósult, amit elképzeltünk, sőt annál több is. Például a maradanDOKK-os versekkel bíró szerzők akkor még nem annyira megszokott, de már technikaiag lehetséges, emeltdíjas SMS‑ekkel való támogatása mobiltelefonról. Ahogy fellendült a piac, a telefontársaság, aki addig támogatott minket megszüntette a mi, profitot nem hozó működtetésünket. De talán ma már újra jó lenne és lehetne visszavezetni ezt a funkciót is.
Létrejött-e olyasvalami a Dokkon, amely felülmúlta a legmerészebb álmaitokat is?
Igen. A költészet egyszerre olyan népszerű platformra került, ahol még azok is olvastak verseket, akiknek nem volt egyértelmű, hogy Petri György vagy Orbán Ottó élő, nagy költők. Az ő engedélyükkel felötöltött verseiket teljesen elfogolatlanul dicsérték vagy írtak róluk lesújtó véleményt a hozzászólók.
Miért döntöttél úgy, hogy nem folytatod?
Túl sok lett a harc, a troll, érdekek és érdekcsoportok kezdtek működni. Számomra elvesztette a tisztaságát a Dokk.
Mi a véleményed a Dokk további életéről?
Nem feltétlenül tartom jónak azt, hogy tovább élt.
Szerinted milyen jövője lehet a Dokknak?
Egyszerű a válaszom: egy hiteles, valóban tehetséges költő-szerkesztőt kell találni, aki van annyira demokratikus és autokrata egyszerre, hogy uralni tudja az őt övező jogos tisztelet miatt az oldalt. A Dokkon soha nem volt demokrácia. A művészetekben nincs rá szükség, sőt romboló tud lenni.
Mit tanácsolsz, mire figyeljenek a portál jelenlegi és jövőbeni szerkesztői?
Az emberi alázatosságra és a türelmességre. Nincsenek urak és nincsenek kevésbé értékes szereplők a Dokkon. A legrosszabb verset feltöltő is ugyanolyan megbecsülést kell, hogy kapjon, mint a legzseniálisabb szerkesztő.
A Te személyes pályádat miképpen befolyásolta, hogy létrehoztátok az oldalt?
Ügyeltem rá, hogy ne befolyásolja. De rengeteget tanultam, mint szerkesztő.
A dokkos szerkesztés mellett és később mi töltötte ki az életedet?
A Dokk fénykorában programozóként dolgoztam, a családommal töltöttem majdnem minden időmet. Később magánéleti problémák és betegségek rontották az életemet. Mára, szerencsére, rendeződtek a legfontosabb dolgaim.
Mik a jelenlegi terveid, amelyek még csak a fejedben léteznek?
A Yacht, az lesz a Dokk elitváltozata.
Véleményed szerint a papíralapú verskiadást kiválthatja-e az internetes?
Sohasem fogja. Az embernek, amíg bőre van, papírra is szüksége lesz.
